Akvakertészet alapjai 4. (Tápozás)

A négyrészes "Akvakertészet alapjai" című sorozat utolsó epizódjához érkeztünk, a tápozáshoz. Nem véletlenül hagytam utolsónak a tápozás témát. Azért, mert ezt szeretem a legkevésbé. :)

Akváriumunkban már megvan a megfelelő világítás, szűrés és CO2 adagolás, de ez még kevés ahhoz, hogy minden növény a toppon legyen. Hiányzik még a növények megfelelő tápozása.

Kezdjük ott, hogy a tápanyagokat két csoportra oszthatjuk. A Makro (nyomelemek) és a Mikro elemekre.

Fontosabb mikroelemek: Mn, Fe, B, Cu, Zn, Mo

Fontosabb makroelemek:  (Co2) C , P, S, Na, N, K, Mg, Ca

A növényeknek az előbb felsorolt mikro és makro elemekre egyaránt szükségük van!

Ha nem adagolunk megfelelő mennyiségű tápanyagot, akkor növényeinken hamar tapasztalhatjuk a tápanyaghiány tüneteket.

Hogy ezeket a tápanyagokat hogyan juttatjuk az akváriumunkba, azt nekünk kell eldöntenünk. Keverhetünk magunknak tápot porokból, de ha lustábbak vagyunk és szeretjük a kész dolgokat, akkor a boltban megvehetjük a már kikevert kész löttyöt. Ezzel az utóbbi megoldással az a gond, hogy nem mindig tudjuk, hogy miből mennyit tartalmaz a készítmény. Esetleg még mezőgazdasági tápokkal is próbálkozhatunk.

Táp keverés: 

Talán ez az egyik legjobb megoldás, viszont sok odafigyelést igényel. 

Miért jó ha magamnak keverem a tápot? Pontosan tudom, hogy mit adagolok az akváriumomba, tehát ha valamilyen tápanyaghiány tünetet észlelek, akkor csak abból az elemből többet adagolok. Ezt kikevert táppal nem tudom megcsinálni, mert ugye akkor a többi tápanyagból is nagyobb mennyiséget adagolok, ami egyrészt rosszat tehet akváriumunk élővilágának, másrészt pazarlás, és így hamarabb elfogy. Ebből kifolyólag jóval olcsóbb tápunk kikeverése, mint havonta venni kevert tápot.

Hála Keymakernek, a saját tápunk kikeverése már gyerekjáték, ugyanis csinált egy Excel-ben írt, adagolási mennyiségeket meghatározó táblázatot, amit le is tölthetünk. Hogy ezt hogyan kell használni, azt már több helyen leírta, többek között Nigro blogján is.

Miután kikevertük a tápot és elkezdtük adagolni, érdemes pár teszttel megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van. 

Boltban kapható kész tápok:

Lustább embereknek az ideális megoldás, a boltban kapható, kikevert tápok használata.

Nincs vele sok macera, csak simán megveszem a boltban, és az ajánlott mennyiséget adagolom. Ez az ajánlott mennyiség viszont nem minden esetben megfelelő, ezért ismét megemlítem a vízteszteket, amit érdemes használni ennél a megoldásnál is, hogy eltaláljuk a tökéletes tápadagot. A legtöbb gyári táppal nekem az a bajom, hogy nem tudom, hogy mi van bennük. Ez persze a legtöbb esetben nem baj, de én mégis szeretem tudni. :)

Egyéb mezőgazdasági tápok: 

Talán a mezőgazdasági tápok használata a legolcsóbb megoldás.

Olcsó, olcsó..., de talán egy kicsit "veszélyes" módszer. Ezek a tápok tartalmazhatnak káros anyagokat, nehézfémeket, kloridokat stb... De találkozhatunk olyan mezőgazdasági táppal is, ami teljesen megfelel arra, hogy akváriumunkba adagoljuk. Mikrokeveréknek sokan használják a Fitohorm mikromax tápot. Én is ezt használom és meg vagyok vele elégedve. Figyelembe kell venni, hogy néhány mezőgazdasági tápszer jobban színezheti a vizet, mint az akvarisztikai célra gyártottak. A fitohorm mikromax tápnál én nem tapasztaltam ilyet.

Fontos hogy tápunk megfelelő kelátokat tartalmazzon, hogy a növényeink minél jobban tudják felvenni és hasznosítani a tápanyagokat.

Mennyi növénytápot adagoljunk?

Ez a a kérdés, amire szerintem nem lehet válaszolni, mivel minden akvárium más. (gondolok itt a növények igényességére, a világításra, szűrésre, CO2-re...stb)

Manapság nagyon "divatos" a kertészeknél az EI (Estimative Index - magyarul Becsült jelzőszám) szerint történő tápozás. A módszer kitalálója a PhD-vel rendelkező Tom Barr. A módszer lényege, hogy a növények sohasem szenvedjenek hiányt semmiből, ezért az EI követői naponta, nem kis mennyiségű tápot juttatnak a vízbe, és heti, nagy vízcserékkel megakadályozzák a tápanyagok felgyülemlését. Az Estimative Index szerint, a növénytápok túladagolása (itt nem arra kell gondolni, hogy ész nélkül egy flakont teljesen beleborítok az akváriumba) nem okoz algásodást, valamint az akvárium élővilágában sem okoz kárt. Az alga nem a sok táptól jelenik meg, hanem a nem megfelelő tápozás miatt pusztuló flórától. Az algásodáshoz nem kell más, csak sok fény és sok ammónia. Mondanom sem kell, hogy a bomló növényi részekből ammónia képződik, és ez egy high-tech akváriumban végzetes lehet. Az EI követői azért tápoznak inkább többet a kelleténél, hogy ezt elkerüljék.

Na, de ahelyett, hogy valami butaságot írjak, inkább idézem Keymakert, aki ezt egyszer már leírta közérthetően:

"Az Estimative Index növénytápozási módszer. Sok év fejlesztése, kísérletezése és laboratóriumi tesztelések eredményeképp jött létre. A kitalálója a Kaliforniában élő szakirányú PhD-vel rendelkező Tom Barr, tesztelői és használói a világ minden táján élő akvaristák.

A módszer lényege, hogy a gyakori - általában napi vagy kétnapi - növénytáp adagolással biztosítjuk, hogy semmilyen tápanyag ne fogyjon ki a vízből, és nagyobb - általában 50%-os - heti vízcserékkel megakadályozzuk a tápanyagok felgyülemlését. Ezzel a technikával könnyen fenntarthatjuk két vízcsere között a tápszerek becsült "hozzávetőleges összetételét" (ebből ered az "Estimative Index" elnevezés). A módszer tehát nem arra törekszik, hogy "elegendő" mennyiségű tápanyag legyen a vízben, hanem arra, hogy a növények "soha ne szenvedjenek hiányt" - semmiben.
"Estimative" (magyarul: "becsült"): A szó a növények tápanyag-igény szintjére utal. Ezt az értéket (valójában ez egy tartomány) a múltbéli akvarista tapasztalatok, elméletek és saját laboratóriumi kísérletei, valamint nemzetközileg is elismert akvaristák visszajelzései alapján Barr úgy állította be, hogy az a legmagasabb tápanyagigényű növények számára is megfelelő legyen.
"Index" (magyarul: "referencia vagy jelzőszám"): Arra utal, hogy a rendszeres vízcserékkel mindig visszaállítjuk az értékeket egy általunk ismert szintre, korrigálva a növények által tápanyagból felvett ismeretlen mennyiséget valamint az élővilág (halak és növények) által termelt ismeretlen tápanyagmennyiséget.

Az EI módszerrel történő tápozáskor az akvarista a következőket fogja tapasztalni a gyakorlatban:

1. A növények (és esetlegesen jelen lévő alga) növekedése ugrásszerűen beindul.
2. A növények CO2 igénye drasztikusan megemelkedik.
3. Megfelelő egyensúlyú CO2 befecskendezés és világítás valamint megfelelő minőségű szűrés mellett viszonylag könnyű algamentes akváriumot üzemeltetni az EI-vel.

A módszer elfogadásához fontos belátni, hogy a növényes akvarisztikában nem az a célunk, hogy az alga szaporodását megakadályozzuk. Ez lehetelen is lenne, hiszen a már megjelent alga ugyanúgy hasznosítja a tápanyagokat mint a növények, és mivel van tápanyag bőven, tud is fejlődni rendesen. A cél az, hogy az akváriumban olyan körülményeket teremtsünk, amely a mindenhol spóra formájában jelen lévő algákat arról győzi meg, hogy "itt nem érdemes virágzásnak indulni".

A modern akvarisztikai nézetek szerint az algásodáshoz két dolog szükséges: ammónia és fény. Ezek szoros összefüggésben állnak: minél több a fény, annál kevesebb ammónia szükséges ahhoz, hogy az alga-virágzás beinduljon és fordítva - minél kevesebb a fény, annál több ammónia kell az alga-virágzáshoz. A high-tech növényes akvarisztikában azonban a megfelelő egészségű növényekhez és a megfelelő esztétikai látvány létrehozásához viszonylag sok fény szükséges ezért az ammónia-termelés visszafogása létfontosságú. Kevesen tudják, hogy megfelelő szinten tartott halállomány viszonylag kevés ammóniát termel. A sok ammónia a növények nem megfelelő tápozása (ide a CO2 problémák is beletartoznak) miatti növény-pusztulásból valamint a túletetés miatt keletkezik. Mondhatjuk úgy, hogy az EI az egészséges növények biztosításán keresztül harcol az alga ellen.
A növények számára szükséges tápanyagokat három csoportba soroljuk:

1. Macro tápanyagok - nitrát (NO3), kálium (K), foszfát (PO4)
2. Micro tápanyagok - fémek kelátolt formában
3. Szén - széndioxid (CO2) formájában

Az EI sikeresen szakít a sok évig hirdetett téves tanokkal, amelyek szerint a vízben található nitrát (NO3) és foszfát (PO4) okozza az algásodást. A módszer tanulmányozása és hosszútávú használata után egyértelmű lesz, hogy a nitrát mindenféle szűrő (vagy egyéb) anyaggal való eltávolítása a vízből nemhogy felesleges, hanem a növényekre nézve egyenesen káros hatású. Fölöslegesek a gyanták, denitrátorok, fölösleges a hókuszpókusz, fölöslegesek az eltávolításra tett erőfeszítések. A magas (akár 50-60ppm) nitrát szintek sem okoznak egészségkárosodást a legtöbb élőlénynél. Ezek kipróbált és igazolt tények. A tények pedig - mint tudjuk - makacs dolgok. Tom Barr többször kijelentette, hogy az EI nem kőbe vésett tudomány és az általa meghatározott tartomány felső határa körüli vagy fölötte történő adagolás egy elég magas értékig SEMMILYEN káros hatást nem eredményez. A végső szót a növények és az alga mondják ki.

Az EI használatának a lényege, hogy a növények számára fontos mindhárom (!) tápanyag-csoport összetevőit biztosítanunk kell az egyensúlyhoz és az algamentes akváriumhoz. A megfelelő mennyiségű Macro és Micro tápanyag biztosítása megnövekedett CO2 igényhez vezet. Ha nem gondoskodunk a megfelelő CO2 beoldásról, akkor az eredmény elkerülhetetlen algásodás lesz.

A Tom Barr által publikált EI leírások alcíme "...avagy miért nincs szükség tesztekre". Nem véletlenül. A kereskedelmi forgalomban kapható olcsó (párezer Ft.-os) víztesztek egy dologra jók: az akvarista megzavarására. Sokkal profibban és rendkívüli pontossággal meghatározhatjuk a vízben található tápanyagok koncentrációját, ha TUDJUK, hogy mennyit adagolunk és mennyit veszünk ki a vízcserékkel."

Keymaker

Ezt a fajta tápozást sokan nem tartják jó módszernek, mert úgy gondolják, hogy a túltápozás rosszat tesz a növényeknek. Hogy ez most valóban így van-e vagy nem, azt nem tudom, de én is effelé a nézet felé hajlok és inkább az okosabb, megfontoltabb tápozás híve vagyok.

A talajokat is beleveszem ebbe a bejegyzésbe, mert mégiscsak ide tartoznak... :)

Kezdjük a táptalajjal. Ez a talaj hozzájárul a víz hasznos tápanyagtartalmához, valamint nagyon sok növény a legtöbb tápanyagot a gyökerén keresztül veszi fel és ezeknek szükségük van erre a fontos talajrétegre. Ha kihagytuk, az sem nagy baj, mert vannak különböző talajba nyomható táprudak is.

Tropica táptalaj a 85 literes akváriumomban

A táptalajra kerül az általános növénytalaj. Az ezernyiféle általános talaj közül a tápanyagokkal dúsított égetett agyag granulátum a legmegfelelőbb növényeinknek. Áruk nem túl barátságos, de a növényeink meghálálják. Fontos, hogy a víz szabadon tudjon áramlani az általános talaj rétegben. Ez egyrészt szűrés okból is fontos, mert ugye szűrés a talajban is végződik, másrészt hogy a növények gyökeréhez eljusson a táp.

ADA Amazonia általános talaj

A természetes hatás elérése végett használhatunk dekorációs homokot. Ezt csak 1-2 centi vastag rétegben szabad használni, mégpedig olyan helyeken, ahova nem kívánunk növényt ültetni.

Dekorációs homok remek használata

Ezennel véget ér a négyrészes "Akvakertészet alapjai" sorozat. Remélem van, akinek tudtam segíteni!